1. ritk aki, ami megvan, létezik; valóságos <a nem létezővel ellentétben>. nem ismeri a való életet.

2. rég | v. vál igaz. való történet; ▸ való igaz | igazi. való érték.

3. vhonnan származó, vhova tartozó. falunkból való; egerbe való.

4. valamire alkalmas, valamilyen szempontból valakinek, valaminek kívánatos. gyermekeknek való könyv; betegeknek könnyű étel való. | illő. nem való hozzád ez a viselkedés. | (rendsz. tagadó v. kérdő alakban) helyes, illő, szabad <valamit csinálni>. nem való ilyenkor sétálni.

5. ▸ valaminek való zsírnak való szalonna; feleségnek való leány. | (fn-i ign-vel) alkalmas, érdemes arra, hogy valamit csináljanak vele, valami történjék vele. főzni való kukorica; szeretni való ember. | ▸ valamire, valamibe, vhova való kolbászba való hús; bal lábra való cipő.

6. ▸ valamire való egy zsákra való liszt.

7. <jelzői szerepű hat-k kiegészítésére.> a munkához való jog; a vele való találkozás.

1. valóság. álom és való; a valóra ébred.

2. ▸ valakinek egész, teljes valója | ▸ valakinek, valaminek valója kivetkőztet valamit a valójából.

3. igaz állítás, beszéd, igazság. valót mond.

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. szorosra húzott hurokkal, csomóval valamihez erősít, rögzít valamit. kötelet köt a fára; fához köti a lovat. | ▸ kötni való | valamit magára véve, felöltve megköt. kendőt köt; kardot köt.

2. valamit csomóba, kévébe stb. összefogva átköt. csomóba köti a retket. | összecsomózott kendőbe, zsákba stb. burkol. batyuba köti a holmiját.

3. hurkolással csomót hoz létre. bogot köt a cérnára. | így valamilyen alakra formál. csokorra, hurokra köt valamit.

4. (egynemű) dolgokat összekötve kialakít, létrehoz valamit. csokrot, kévét, könyvet köt. | szálak fűzésével, hurkolásával készít valamit. hálót, seprűt köt.

5. (t. n. is ) hosszú (egyenes) tűkkel − kézzel v. géppel − fonalat hurkolva valamit készít. pulóvert köt; szeret kötni.

6. szilárdít, tömörít. a pelyva köti a sarat. | tn <pépes (építő)anyag> megszilárdul. köt a beton. | zene is hangokat, jeleket összefüggővé, folyamatossá tesz. köti a betűket.

7. maradásra kényszerít, vhol ott tart. betegsége ágyhoz köti. | érzelmi, erkölcsi stb. kötelék kapcsol valakit valakihez, valamihez. a hála köti hozzá. | valami visszatart valakit vmely cselekedettől. az esküje köti. | ▸ kötve van a keze | ▸ kötve hiszem

8. ▸ valamihez köt engedélyhez van kötve. | ▸ állását, rangját köti valamihez | ▸ köti magát valamihez

9. ▸ valakire köt valakit, valamit | ▸ lelkére köt valamit valakinek

10. <kapcsolatot, kölcsönös viszonyt> létrehoz. szerződést, békét, házasságot köt (valakivel).

11. tn megtermékenyülve termést kezd kifejleszteni. jól köt a dinnye.

12. tn ▸ belém, beléd köt

[ fgr ]

<igei jelentésnek személy, idő, mód megjelölése nélküli megnevezésére.> írni, ülni.